Számítanom kellett volna rá, hogy ugyanazt fogja csinálni mellettem is, mint Ivett mellett.
Nem, ez nem valami új felfedezés, csak egy sokadszorra ténymegállapítás magamnak.
Valószínűleg ugyanúgy túl kellene rajta lépnem, mint neki (névmegtartást leszámítva, ne legyünk már 3-an, 4-en a "feleségei").
Ez az elhagyással fenyegetés kissé visszás dolog.
Nem tudom hogy szoktatni kezdett-e a gondolathoz, vagy csak még nem meri kimondani, vagy idióta módon ijesztgetni akar vele.
Mindenesetre esélyes, hogy érzelmileg jót tenne mindkettőnknek.
Ő végre határok nélkül kujonkodhatna, én talán elkezdenék gyógyulni, épülni.
A kicsiket mondjuk hazavágná egy időre, pláne Bodó iskolakezdése környékén.
Anyagilag tuti katasztrófa lenne és a gyerekeim biztonságát minden elé kell helyeznem.
És fizikailag is 1001 olyan dolog van itt a ház körül is, amit egyedül nem bírnék, + osztódni sem tudok, pedig időnként a gyerekek egyszerre szerteszét igénylik a szülői felügyeletet, kíséretet.
Számolnom kellene a különböző lehetőségekkel, de pillanatnyilag képtelen vagyok ennél is jobban összeomlasztani magam.
Elbasztam az életem. Újra. És ezzel a gyerekeimét is...