"Itten aztán ezek a csuhésok ne robbantgassanak meg nem fogják átallahozni a templomunkat!"
Na, szívből gratulálok!
Csuhésok? Még csak nem is csuha, hanem burka.
Lövésem sincs hol járhattak a környéken és csak átutazóban voltak-e, vagy háznézőben, de ők is aztán jó környékre keveredtek!
"Átallahozni" a templomot?
Mondjon már nekem valaki példát rá bárhol a világban, hogy egy keresztény templomot átépítettek volna mecsetre!
Meg robbantgatni? Komolyan?
Pont a keresztények jönnek ezzel?
Mikor mióta világ a világ a katolikus egyház mást sem csinál, csak szembe megy az önmaga áltak kiabált törvényekkel.
VII. Ne lopj! - Mi is történt azzal, aki nem tudta szegénységében fizetni a KÖTELEZŐ tizedet az egyháznak? Hajlandóak-e a mai napig összeadni egy párt, vagy eltemetni a halottat anélkül, hogy alaposan lehúznák anyagilag?
VI. Ne paráználkodj! - Nem elég a két kezem, hogy megszámoljam hány ismerősöm "ismeretlen" apja katolikus pap, vagy épp a szeretője...
V. Ne ölj! - Nem hiszel a lapos Föld elméletben, vagy esetleg kamillával mersz gyulladást gyógyítani? Élve elégetni! Nem ebben a képzeletbeli barátban hiszel? Lemészárolni! Hány és hány ezer ártatlan halottja is volt a keresztes hadjáratoknak? Hány és hány védtelen gyerek, nő, ember lett kegyetlen módon lemészároltatva a keresztény egyház parancsára?
Na, akkor szerintem lehetne kussolni, de mélyen...
Egyébiránt nem mindegy hogy Koránnak, vagy Bibliának hívják a kedvenc mesekönyvjüket?
Nem mindegy, hogy Allahnak vagy Istennek hívják akitől azt várják, amit nem tudnak vagy csak lusták önmaguk megoldani?
Minden vallás képzeletbeli barátra vagy barátokra épül.
Mindegyiknek a szeretet, elfogadás, összetartás lenne az eredeti lényege.
Csak az imádott papok ugye jól kifordítanak mindent és jó politikusként afelé ferdítenek bármit, amerre akarnak.
Teljesen mindegy melyik vallásról beszélünk, eredendően NEM háborúskodás indokának találták ki.
Reményre és békére kellene lelnie belőlük az emberek szívének, nem gyűlölködésre...

A nagyfiam holnaptól nem lakik velem.
Napok óta össze vagyok zuhanva.
Szerencsére őt annyira nem érinti érzékenyen, hogy a mai napot is végigkockulta, időnként idegbetegen, káromkodva ordibálva hol csak úgy magában, hol a kicsivel.
Tegnap este is kitett magáért a két nagyobb fiam.
Miután mi a kicsivel a nappaliban alszunk és éjjel 10 körül lefeküdtünk, még órákkal később ment a pc-n is, az xbox-on is a villogás, kattogás, dühöngés a szar csapattársak miatt.
A kicsi ugyan elaludt közben, de nyűglődött és forgolódott, én nem tudtam így sehogy sem pihenni.
Annyi empátia volt a nagyokban mint egy marék bélféregben...
Holnaptól Danit sem látom 9 napig, mert láthatáson lesz.
Ez idő alatt lesznek a pótvizsgái is. Majd meglátjuk...
De a nagyfiam holnaptól nem lakik velem!
Értem én, hogy ő már eléggé felnőtt ehhez, ennyi idősen már rég nem laktam otthon, de én még nem vagyok elég... felkészült? Nem vagyok elég felnőtt.
A fél napot átbőgtem, persze senkinek nem tűnt fel.
Nem mintha kellett volna... talán nem is lesz olyan nagy változás, hogy egyel kevesebb embernek nem fogok feltűnni, hogy még élek.
De basszus... a kicsikém, aki tudom, hogy mostanra nagy és undok, de lassan 20 éve velem van és... borzasztóan fog hiányozni!

A kicsi mostanában extra agresszív.
Pontosabban inkább a két nagyot másolja csak, de...
Nem normális ahogy kikel magából, káromkodva óbégat és neki megy a másiknak, hogy megverje.
Ha meg alul marad, akkor behisztizik és úgy vonul a szobájába, hogy ő inkább elköltözik és különben is utál élni...
9 évesen!
Tudom, mindegyiknek volt egy ilyen korszaka (kb ennyi idősen), hogy ugyanezzel a dumával jött, de ilyenkor mindig aggódom... és megszakad a szívem.

Egyébként úgy tűnik ekcémás lett.
Kb minden ágyi poloska, rühatka, pikkelysömör, stb kizártam, de szerettem volna elvinni egy bőrgyógyászhoz, hogy nézze meg.
Már csak azért is, mert nem tudom hogy és mivel kellene helyesen kezelni. Egyáltalán kell-e.
Meg magam miatt is szerettem volna végre eljutni, mert az utóbbi időben elég furán kezd változni jó pár anyajegyem.
Namármost körzetileg Komlóhoz tartozunk, ahogy egy higiénikus sérvműtét után potom 1,5 hónap antibiotikumozás kellett a fertőzések leküzdésére, a folyosókon legjobb esetben is minimum leprát és vérhast kap az ember.
Oda vinni kisgyerekeket (vagy bárkit) bőr- és nemibeteg gondozóba... Tudod mikor?!
Máshol meg hiába a bejelentkezés, előjegyzés, nem fogadnak, mert körzetileg nem oda tartozunk!
Mialófaszvan? Akkor mi a pi..ának fizetjük a tb-t, csókolom??????
Szóval, ha nem akar az ember ott dögleni ahol van és szar helyen lakik, akkor mehet magánrendelésre.
Jó borsos összegekért. Szóval, ha csórók vagyunk, dögöljünk meg!
Magyar egészségügy én így szeretlek...??? Ja, nem!
Dühöngök és tehetetlen vagyok.

Q-val sem tudom hogy állunk. Vagy hogy kellene állnunk...
Házasok vagyunk, de csak néhány havonta néhány napra látjuk.
Érdeke a gyerekeknek, hogy legalább olyankor normálisnak tűnjünk, szerető családban legyenek.
Amúgy is halálom az utálkozás bárkivel is.
Gyűlölöm a haragtartást; méreg, ami kiszívja az emberből az életet.
Mondanám, hogy érték és erős jellemre vall a megbocsájtás, de múltbéli dolgokat lehet megbocsájtani és...
Ő mikor hagyta abba a "csajozást", mert eléggé szeretett vagy megbecsült hozzá?!
Őszintén nagyon szerettem és ha én egyszer szerettem valakit, az sosem múlik el teljesen.
Tudom gyűlölni a tetteit, utálni ahogyan viselkedni, de őt magát teljes egészében nem.
Viszont minden boldognak hitt pillanatra gondolva, minden, ami szeretetet hozna elő bennem, a fájdalom borítja.
Inkább elnyomom és ha nem érzek semmit, nem fáj annyira.
Vágynék ölelni, de a szenvedést hozza felszínre.
Vágynék mosolyogni, de sírhatnékom lesz tőle.
Hogy kellene így...
Hogy oldjam meg?
Hagy kellene okosnak lennem?
Az apjuk. A férjem.
Ránézni sem tudok a sok fájó tette emléke nélkül.
Hogy kell ezen túljutni? Hogy kell ezzel élni?
Hogy hozzam helyre amit tönkretett?
Őszintén már mérges sem vagyok rá (mindig) csak végtelenül csalódott...
Mélyen, a sárga földig csüggedt és csalódott.
Olyan szép is lehetett volna...