Azt hiszem néhányunknak szüksége van "múzsára" az élethez.
Talán túl érzelgős, romantikus alkatok vagyunk.
Túlzottan kiéhezve a szeretetre, vágyva a gyengédségre.
Enélkül üresek vagyunk.
Minden komor, szürke, sivár.
Enélkül nehezebben viseljük el az élet nehézségeit.
Az álmodozástól, az ideiglenes elrugaszkodástól a realitások talajáról, a csúnya valóságból, a "múzsánkba" vetett hitünktől és bizalmunktól erősebbekké és ellenállóbbakká válunk.
Éltet.
Ugyan úgy, mint a víz, a fény.
Ha elveszik... igazán csak ezzel lehet megtörni a lelkünket.