Múlt hét elején annyira idiótán közlekedett mindenki, hogy kedden, mire hazaértem, remegtem az idegtől.
Rám húzza, nem adja meg az elsőbbséget, begurul a villákkal a sávom feléig, kigurul elém, szembe biciklis az én sávomban lakott területen kívül, takarásból kiszaladó óvodás méterekkel az anyja előtt, stb.
A gyerekek már köhörésznek, a lányom feje megfázva az úszástól, a pici szemét majdnem kicsapták az udvaron egy bottal, míg az osztálytársnői "tik-tok-os kihívás" gyanánt fojtogatósat játszottak. Amin persze a tanár jogosan kiakadt (amúgy f@sznak nézhetnek 7-8 évesek ilyet, csókoltatom a szülőket). A nagyfiam meg max 2 főt hívhat a szalagtűzőjére.
Csütörtökre már fejfájásig bőgés... végighallgattam Q telefonbeszélgetését.
Elmegy. Tényleg lelép. Autót keresgél magának, megszüntette a nyugdíjtakarékot, ma meg felmondott.
Mikor másfél hónapja még dühöngve kaptam az agyvérzést, hogy már megint (feleslegesen) megváltoztatta az összes jelszavát, még a másik gmail és freemail fiókokét is, pedig aztán rendszeresen szarakodik vele (feleslegesen), hogy mindenhol törölgesse az előzményeit és levelezéseit.
És mellette "de én nem csinálok semmit", "nem tudom miről beszélsz", stb-stb, már nem is tudom melyikünk a hülyébb...
Ahelyett, hogy fellélegeznék és megnyugodnék, csak azon jár az eszem miket nem leszek képes egyedül megoldani.
Még csak az összezuhanás szélén, de lesz ez így se...
Aztán hétvégén kértem egy fordítást a Vilitől (anyám férje), aminek szokásos cirkusz lett a vége.
Ő amúgy német és kitűnően érti, írja, olvassa, dolgozott kint.
De persze fontoskodni kell (kérésem ellenére, tekintettel, hogy nem publikus a fordítandó szöveg), így anyám átpasszolta a minden lében kanál húgomnak és nővéremnek.
Akiknek bonyolult a pdf formátum, meg az is, hogy diploma nélkül is lehet érteni a jogi szövegeket.
Teszem hozzá abban, hogy "kap munkaruhát", "25% jár a túlórára", annyi a jogi bonyodalom, mint a kutyám sz@rjában az udvaron.
De természetesen én vagyok a hülye, meg a hálátlan, mikor én kértem szívességet... ööö, wait a minute!
Nem tőlük, a Vilitől! Meg anyámtól, hogy nem publikus.
Előbb kérnék segítséget a drogos, taknyos szomszédtól, mint tőlük. És ez most már anyámra is vonatkozik ezek után.
Állandóan megy a rinya, hogy én nem szólok semmiért, nem kérek segítséget, stb.
Aztán ha véletlenül mégis, akkor richtig az ellenkezőjét csinálja, mint amit kérek és ha merek szólni, akkor "neked semmi sem jó" és még én vagyok a hálátlan pöcs, ő meg vérig sértődik. Ebből elég.
Meg abból is, hogy a 30 éves húgom, aki az anyja nélkül még a vonatról sem tud leszállni, egy telefontöltőt sem tud intézni magának és buzifelvonulásokra jár divatból páváskodni heteróként, szólogasson be nekem bármire is.
Tudom-tudom, ő most már mindent IS jobban tud, főleg a gyereknevelésről, hogy talán sikerül végre elvégeznie egy tetves óvónőképzőt...
A "sokdiplomásmindenhezisértő karrieristaemancipunci nemveszemkiazacibólagyerekem" nővérem meg felpakolhatja a szebbik felébe a papírkáit, eméssze meg, majd gondolkodjon el rajta ki is a hülyébb, ha nem fogja fel, hogy a papír nem egyenlő a tudással és intelligenciával.
Az empátiával meg végképp nem...
(Ui: megértem, hogy anyánk miért mindig a ti védelmetekre kel, én is mindig a kisebb, tudatlanabb, gyengébb gyerekem védem a többivel szemben, az értelmesebb és talpraesettebb kiáll magáért. ;))