Tudod mire vágyom úgy igazán?
Csókolni az érzéki, puha szád!
Őszinte, vad szerelemmel,
Hogy sohase felejtsél el...

Hogy te is érezd amit én érzek!
Hallgass a szívemre, az ész úgyis téved.
Csak nézni-nézni szemed ragyogását,
Elveszni benne, hol senki nem talál ránk.

Szeretném lágyan simítani arcod,
Két kezem közt temetni minden bánatod.
Ha pihenhetne fejem, ahol szíved dobog,
Már nem lenne más... már meg is halhatok.

Szeretném hallani hangod, sóhajod!
Érezni a bőrömön minden pillanatod.
Ízlelni akarom ízed, az illatod,
A legédesebb méreg te vagy ha hagyod.

Bódoltan, kábultan imádlak téged,
Láncolj csak magadhoz, vágyom hogy égess!
Érezni akarom azt amit régen,
Vagy talán soha eddig így még nem...

Harapd a tarkóm, vájd mélyen belém,
Szorítsd a karom, sohase engedjél.
Érezd a szívem, az ölem hogy éget,
Lángolva folyton kívánlak téged...

Ne küldj el, ne törj szét,
Hideg vagy velem mint a jég.
Mélyen őrzöm bánatom,
Hogy mindez csak egy álom.

Te sosem lehetsz az enyém.
Bárki másé vagy mindenkié!
Szabad madárként messze szálsz,
S én átsírok újra minden éjszakát.

Kegyetlen játék ez a szívben, a fejben,
Azt hittem majd egyszer csak az enyém leszel.
Becsaptam már százszor, ezerszer a szívem,
Mégis csöndben nézlek, s szeretlek Téged!