Én ünnepelnék veled, de...
Tisztán emlékszem a 7 évvel ezelőtti napokra.
Aztán az azt követő hazug, álszent, boldog, szerelmes hónapokra.
Aztán az azt követő kínkeserves, kénköves pokolra éveken át.
Bennem maradt minden!
Emlékszem mennyire jó volt, mennyire lángoltam...
Emlékszem mennyire összetörtem, mennyire szenvedtem...
Emlékszem hogy valaha volt bennem remény és törekvés a boldogságra.
De kihaltak belőlem!
A rengeteg fájdalom és felszínen maradásért küzdés legyőzte ezeket.

Ész nélkül szerettem Beléd,
most összetört szívvel és lélek nélkül próbálok életben maradni melletted.
Soha többé nincs mit ünnepelnem!