Annyira, de annyira tudom utálni, hogy előbb írok/beszélek, mint gondolkodnék!

2 napja bekerült egy új idegen az álmaimba (nem, nem csere, a másik sem tűnt el).

Igazából nem tudom hogyan, mert nem különösebben érdekelt, még csak nem is beszélgettem vele.

Erre tegnap ismerősnek jelölt és írt is.

(szeretném elásni magam a föld alá épp)

A legérdekesebb kérdés hogy azért álmodtam vele mert rám gondolt, vagy azért gondolt rám és jelölt mert álmodtam vele...

És miért filozofálok olyan baromságokon, amik másnak jelentéktelenek.