Milyen szép is, mikor az épp felfelé cseperedő lányát nézve eszébe jut az embernek, milyen is volt mikor még egészen apró és törékeny csecsemőként tartotta karjaiban...
...minden éjjel 11-kor, égtelen bőgés közepette, miközben apukája legnagyobb problémája hogy úgy le kellett csuknia tálcára a szexvideóit és nem tudott addig írkálni "Édes"-eivel, míg a hülye, fáradt neje mögötte mászkált.
Emlékszem, mikor Manó végre elaludt napközben és megkértem hogy vigyázzon rá, míg elszaladok tusolni és hajat mosni. Bezárta a nappali ajtaját és leordította a fiaim fejét hogy megpróbáltak benyitni, míg ő csajozott.
Emlékszem hányszor lettek kizárva a szobánkból (pedig előtte velük aludtam), mikor sikertelenül próbált újra és újra teherbe ejteni a vetélések, a tőle (és barátnőitől) kapott fertőzések miatt.
Emlékszem, mikor a haverja szülinapján mellettem fényképezgette éppen aktuális szerelme tárgyát, mközben vigyorogtak egymásra azzal a baltaagyú, lópofájú fiatalkorúval.
Emlékszem minden levelére amit olvastam. De már össze sem tudom adni mennyi (rengeteg) Édes, Egyetlen, Szerelmem, Gyönyörűm volt mellettem.
Emlékszem, szinte körüzenetben küldte a szerelmes képeket, zenéket, szövegeket, épp csak pár másodperc eltéréssel.
Emlékszem akkor hogyan hazudta hogy szeret.
Emlékszem, mikor nagy kínlódva néha megpróbáltam kiírni magamból egy füzetbe miket érzek, ő meg csak vállvonva "nem tudom mire gondolsz / de én szeretlek / te hülye vagy" válaszokat adott.
(Lehet hogy hülye vagyok, mert hülyének nézel és hülyét csinálsz belőlem, de te meg egy elmebeteg, komplexusos kurafi vagy!)
Emlékszem a gúnyos és büszke vigyorára "Upsz, bocsi!"
Emlékszem minden tagadására és undorító hazugságára.
Emlékszem mennyit bőgtem és a gyerekeim mennyit bőgtek miatta, hányszor akartam és próbáltam meghalni, hányszor akartam elküldeni és elhagyni.

Ő állítólag "nem emlékszik" többre. Csakhogy nem vagyok hülye és eleget olvastam, eleget láttam.
A "már nem emlékszem kiknek és miket írtam"-al már nem fogja kiszedni belőlem kikről és mennyit tudok.
És az azóta írtakra sem emlékszik persze, mert törli. Ettől még látom és nálam meg is marad.
Igazából részletkérdés a leírtak az "élőbeni" viselkedése mellett...

Talán emlékszik rá milyen volt amikor igazán szerettem.
Én már nem emlékszem milyen volt biztonságban és szeretve hinni, érezni magam, milyen volt mikor nem rettegtem minden pillanatban hogy épp kit szed fel, vagy kin van túl...