Sokezredik kör "én nem csináltam semmi rosszat", "én nem irkálok senkinek" és "nem keresek senkit"...
És ha most felvonultatnám az elmúlt 10 év összes képernyőmentését, ami egyértelműen az ellentetjét igazolja, akkor naphosszakat itt várhatnám, hogy feltöltődjön.
Te meg kiakadnál, még én lennék a szar, meg ha nekem nem tetszik, akkor elköltözöl és magunkra hagysz minket, különben is az nem úgy volt és valójában semmi sem történt...
Én csak kínozlak vele mert merészel néha kilátszani hogy szenvedek, te meg az ártatlan angyal vagy, aki nem is érti hogy merülhet ilyen fel.

Tudod, én még emlékszem amikor 2010 decemberében a tenyereidbe fogtad a kezeimet és megható ábrázattal ígérted, hogy mindig szeretni fogsz, sosem csalsz meg és szépen fogod nevelni a fiaimat.
Aztán ugyanezt megismételted 2011 áprilisában, mikor a gyűrűt kaptad tőlem. Én meg olyan nagyon hittem neked, hittem benned, hogy feltétel nélkül elhittem.
Aztán sem akkor nem sikerült ezt tartanod, sem amikor összeköltöztünk, sem amikor terhes voltam, sem a szülésekkor, sem utánuk, sem mindezek közti időben... semmikor.
De legyek a tollas hátú, "aranykalitkás" madarad, aki semmi másnak és senki másnak nem hisz, csak a hazug, üres szavaidnak...

Lassan életcéllá emelkedik várni az újabb "de csak egyszer", "de csak egy hétig", "de nem jelentett semmit" köröket minden újabb "nem is ismerem, csak egy törzsutas"-nál.