Mindegyikben megvolt a kíváncsi kisgyerek, a macsó hódító, a félős és komplexusos kamasz.

Csak meg kellett keresni bennük.

Babaarc, pihék, férfias borosta, hosszúkás vagy karakán állkapocs,

hosszú, vékony vagy tömzsi, dolgos ujjak, jégkék vagy éjfekete szempár, édes vagy vad illat.

Tesztoszteron dömping.

Sokszor szinte alig hallottam más hangot magam körül, mert figyeltem a sóhajuk.

Beszéltek hozzám, de a szemük beszédesebb volt. Igazabb.

Mesélt róluk minden mozdulatuk. Kerestem mivel mit próbálnak palástolni épp.

Gyenge pontok. Félnek megmutatni. Mind!

De a táguló pupillák, a megremegő kéz, a mélyülő lélegzetvétel elárulták őket.

Mind félt. A kudarctól! Velem szemben, önmagukkal szemben, a környezettel szemben...

Szeretetre vágytak. Megértésre. Erősítésre. Gyengédségre. Kapaszkodóra.

Ki így, ki úgy. Mind annyira mások mégis olyan egyformák!

Órákig el bírom nézni egy férfi kezét.

Az ujjak formáját, a bőrét, a körmét, a szőrzetét, ahogy mozdulnak mesélés közben.

A szemeiket és a szájukat. Megjegyezni belőlük minden apró, egyedi és gyönyörű részletet.

A nyakukat. Az nálam valahogy mindig is döntő volt.

Szeretném-e végignyalni és harapni amíg a vállaiba kapaszkodok?

Ha igen, félsiker. Ha nem, teljes kudarc.

Legalább ilyen döntő a szem-száj beszéde.

Ha sunyi, kétszínű érzetet keltett, biztosan távol tartottam magamtól.

Szerettem az első érintéseket.

Na jó, hazudok: imádtam!

Az első kíváncsiskodó, puhatolózó simítások és csókok...

Egy óra egyedül egy pasival és többet tudok róla, mintha egy regényt olvastam volna az életéről.

Nem a nevek és dátumok számítanak, hanem az érzések.

Volt-e szerelmes, szomorú, boldog, csalódott, hogyan és miként élte meg.

Tanultam és tanítottam. Adtam és kaptam. Élveztem és sírtam. Boldoggá tettem és fájdalmat okoztam.

Elengedtem és magára hagytam. Elengedtek és magamra hagytak. Mindig. Vagy így, vagy úgy.

Néha nagyon szeretnék újra mindnek a szemébe nézni és megmondani hogy még mindig szeretem.

Egy kis részem mindig szeretni fogja. A részemmé, az emlékeimmé, az életem darabjává vált.

Egy újabb első ölelés... vagy utolsó. Egy újabb első csók... vagy utolsó.

Emlékek. Álmok. Vágyak. Balga kis lányos butaságok. De mit számít már!

Mit számítok már bárkinek is.